KIRÁLY GYÖRGY - SZÖVEG

A Különös Csendek sorozatommal már közel egy évtizede foglalkozom, először a Képzőművészeti Egyetemen kezdtem a témával dolgozni. Itt találtam az első 'haszontalan' tárgyakra, amelyeket felraktam az asztalomra, hátha még jók lesznek valamire. Ezután azon kaptam magam, hogy napról napra csendéletet festek. Megtetszett a téma figura-nélkülisége, az absztrakcióra hajló forma, a jelentésnélküliség. És maga a lényeg: a csend, amely a mindennapos noktürnben körüllengte a tárgyakat. Estefelé, amikor a műterem kiürült, valami máshogy kifejezhetetlen atmoszféra jelent meg a műteremben, és a tárgyak körül, avagy a tárgyakban magukban. A sötét peremek, az elfolyó kontúrok, a dermedt mégis vibráló rezgésszámú színek. És ugyanilyen erővel hatottak rám a műterem ablakai, sarkai, a koszos lila padló, a derengés. Az egész nap zajos műterem fellélegzett, és végre párbeszédre alkalmassá vált. Így indultak el a Különös Csendek sorozatom képei.

Képeim immár nagy részben általam alapozott lenvászonra készülnek. A vászon az alap része és beleszól a képbe, nem enged irányítani egyoldalúan. Ugyanis a saját alapozásban van egyfajta 'rusztikus kosz'. Ez a sűrű, porlepte kosz-csend segít, hogy a bennem levő és érzett atmoszférát vizuálisan meg tudjam kísérelni megjeleníteni. Számomra ehhez lehetőségek a tárgyak. Az a zavarba ejtő tény, hogy a kép alapmotívumai haszontalan tárgyak, a súlyosabb festői tartalomra tereli a figyelmet. Az olajfesték lazúros, foltos rétegeltsége erősíti ezt az élményt.

A horizont ereje. Számomra fontos a képen belül a horizont jelenléte. Gyakran ez az alapja a csendéleteimnek. Egy olyan színbeli kapcsolat ez, amely a képmezőt kettébontja. Ez a rejtett absztrakció, amely a valóságból ered, monumentális erővel bír az emberi érzékekre. Gyakran figyelem hosszan a 'Vonalat' amely elválaszt két színt. A találkozás ereje válik láthatóvá. A szín lüktetni kezd, vibrál, frekvenciája lesz, akkor is -avagy főleg- ha két szürke találkozik. A nap megfelelő időpontjaiban ez a jelenség misztikus erővel hat rám. Csendjeim kevésbé csendéletek, mint ennek a jelenségnek az ábrázolására tett törekvések. A tárgy olyan alap, amely motívum hozzáad, avagy lehetőséget ad ennek a csend-atmoszférának a tárgyiasításához. Ez a folyamat zajlik, amely nem üresedik ki, hanem egyre sűrűbb festői és emberi élményeket ad.

2018, Király György